Azt még nem sikerült eldöntenem, hogy az elejétől vagy a végétől induljak. Lehet a végéről kellene, hisz oka van annak, hogy úgy döntöttem, megpróbálok mindent kiírni magamból. De lehet jobb lenne előröl, hogy addig is megnyugodjak és tárgyilagosan tudjak a nemrég történtekhez állni.

Nálam az első lépés, hogy túl tudjak jutni a történteken, hogy megszabadulok mindentől, ami a másikra emlékeztethet. Jó, az ágyneműtől nem szabadulok meg, amiben aludt, mert arra a későbbiekben is szükségem lehet, de amit a másiktól kaptam, legyen akármilyen nagy, vagy drága, a kukában végzi. Nem, vissza sem adom neki, mert ahhoz találkozni kellene Vele és arra nem lennék képes, meg aztán úgy hathat a másiknak, hogy még teszek egy utolsó, szánalmas kísérletet a helyzet megváltoztatására. Oké, vannak dolgok, amiket megtartottam, vagy visszakértem. Egyszer fordult elő a visszakérés, egy lánc. Utána még évekig hordtam, de nem azért, mert ahhoz kötöttem, akitől kaptam, hanem nagyon megszerettem azt a láncot. De megtartottam pár DVD-t és képeslapot is. Viszont dobtam már ki ruhát, vagy is túlzás lenne annak nevezni. Nem igazán az én stílusom volt, sosem vettem volna fel, bontatlan csomagolásban ment a kukába. De dobtam már ki óvszert is, nem egyszer, bilincset, képeket, rajzot és egyéb apró ajándékokat. A másik dolog, amit ilyenkor még megteszek, hogy törlöm a telefonszámát, az e-mail címét, és FB-n is törlöm az ismerőseim közül. Van, olyan ismerősöm, aki nem érti ezeket az utóbbi dolgokat miért kell. Azért, mert ha mind megmarad, akkor meg van a kísértés, hogy írjak neki, felhívjam, megnézzem, éppen mit csinál, kik lettek az ismerősei, stb. Ez pedig nem segít abban, hogy jobb legyen. Eddig egy olyan ember volt, akitől ezek ellenére sem tudtam elválni. A mai napig nem tudok. De ez egy hosszabb téma. Szóval ez a módszer sem vezet mindig eredményre.