Biztosan mindenki életében van olyan ex, akitől nagyon nehezen sikerült megválni, elválni (nem, nem a konkrét válási herce-hurcára gondolok, mikor veszekszünk az utolsó nyomorult szalvétán is). Ez főleg akkor gáz, ha maga a kapcsolat nem tartott túl sokáig. Magamtól is tudom, hogy hülye vagyok, szóval nincs ezzel gond. Nem igazán tudom, mi volt velem akkor, de képtelen voltam elfogadni, hogy vége lett.

Ő is kapott becenevet, Egyeske lett. Az egyik kolléganőm adta neki, mert abban az időben csak így tudta megkülönböztetni a pasikat körülöttem (nem tartottam sosem egynél többet egyszerre, annyira szétszort vagyok, hogy csak a saját dolgom nehezíteném meg vele, milyen ciki lenne már rossz nevet sikítani szex közben). Egymás után háromszor is ugyan olyan keresztnevű pasival futottam össze. De lényeges Egyeske lett, a mai napig.

Voltak jobb és rosszabb időszakaink is. Talán a rossz volt többségben. Alapból ő jó ember, de követ el hibákat. A mai napig nem tudom, hol is állok nála a listán. Fontos helyem van, azt hiszem. Legalább is abból a levélből, ami talán az egyetlen érzelmekkel teli megnyilvánulása volt, mióta ismerem (4 éve, életem leghosszabb kapcsolata férfival, a férfi rokonaimat leszámítva és nem számít a kapcsolat jellege sem, szóval szánalmas!!), számomra ez jött le. Olyan kifejezések hangzottak el benne, hogy képtelen nem törődni velem, tudni akarja, hogy rendben vagyok e és boldog, hogy bánja, hogy annyiszor bántott és mindig is jobb embert akart mellettem magánál. Őszinte volt és ez nagyon meghatott. Jó érzés tudni, hogy van még valaki a világon a családomon és a legjobb barátnőmön kívül, akinek számítok. Egyik utolsó nagyobb válságunk végén állt az ajtóban, rám nézett és azt mondta, hogy nem kiskaput akar, de ő mindig ott lesz, ha szükségem van rá. Aztán kiment az ajtón, én meg bőgtem, és utána még két napig szinte folyamatosan sírtam.

Az elmúlt kb egy évben rájöttem, hogy nem tudom elengedni teljesen, neki helye kell, hogy legyen az életemben, ha csak barátként, de ott kell lennie. Nem akarom elengedni, mert tudnom kell, hogy jól van és minden rendben van vele. Mert bármilyennek is mutatja magát, tudom, hogy belül ő sokkal jobb ember. Nem hibátlan ő sem, tényleg sokszor bántott meg, de bocsánatot kért miattuk és ez sokat számít.