A motivációt még most sem egészen értem. Ha nem értem, a másik miről is beszél és miért is haragszik rám pontosan, akkor nem szólok inkább egy szót sem, maradok magamnak és békénhagyom őt a francba szakítás után. Nem gondolom, ha mondjuk 1 héttel később reagálok a levelére, akkor már nem lesz rám mérges. Ha azt hangoztatta nekem, hogy becsaptam, nem fogok azzal jönni, hogy szerintem én semmi ilyet nem tettem. Azt pedig, hogy őszinte voltam vele (adnék neki egy értelmező szótárt, hogy megtudja végre, mi is az őszinteség) és azt adtam vissza, amit tőle kaptam (jesszus, most kell rádöbbennem, hogy valójában mekkora gyökér ember is vagyok???), végképp nem mondom.

Tényleg nem érti a dolgot, számára ez így volt rendjén, ezt így kellett csinálni. Ez abból is látszik, hogy soha, egyetlen szóval sem mondta, hogy sajnálna bármit is, vagy bocsánatot kérne bármiért is. De én vagyok a hülye, hogy hagyom magam felhúzni miatta. Teljesen különböző emberek vagyunk, különböző értékrendekkel. Ő egy gép, aki terv szerint élni az életét, én pedig képtelen lennék ilyen életre.